Valószínűleg semmi sem ragadja meg jobban a kvantummechanika lényegét annál, hogy egy adott részrendszer viselkedését nem lehet leírni a részrendszeren kívüli állapotok figyelembe vétele nélkül. Sokak szerint ez jelenti az igazán lényeges különbséget a klasszikus és a kvantum leírás között, melyet az összefonódással (entanglement) lehet jellemezni, mely a nem-lokális kvantum korrelációkat méri. Számos modell összefonódási tulajdonságai jól ismertek valós térben, vagyis amikor egy valós térbeli részrendszer összefonódását vizsgáljuk a rendszer további részével. Sok esetben azonban gyümölcsöző lehet más térben keresni az összefonódást. A diplomamunka célja tiltott sávval rendelkező, akár erősen kölcsönható bozonikus és fermionikus rendszerekben meghatározni a különböző módusok közötti összefonódást (pl. topológikus szupravezető, Mott-szigetelő, antiferromágnes stb), és javaslatot tenni ezek kísérleti meghatározására. A munka alapvetően analitikus, de nyomokban numerikát is tartalmaz.