Elfutó elektronok akkor jönnek létre, mikor egy plazmában az elektromos tér gyorsító hatása felülkerekedik a nagy energiájú elektronokra ható súrlódási erőn. Ezek a nagy energiájú elektronok már közepes erősségű elektromos tér hatására is erősen relativisztikus energiáig gyorsulhatnak. Elfutó elektronok számos természeti jelenség során keletkeznek, de laboratóriumi kisülésekben lehet őket legjobban tanulmányozni. A tokamak típusú mágneses összetartású fúziós plazmafizikai kísérleti berendezésekben működés közben megaamper nagyságrendű toroidális plazmaáram folyik. A plazma elektromos ellenállásában bekövetkező gyors változások hatására ennek az áramnak nagy része át tud alakulni elfutó elektronok áramává. Egy több 100 kA erősségű relativisztikus elektronnyaláb a berendezést jelentősen károsíthatja, így az elfutó elektronok modellezése kiemelt prioritást élvez.

A BME Nukleáris Technikai Intézetben egy európai nemzetközi együttműködés keretein belül évek óta foglakozunk elfutó elektronok modellezésével. 2014-től feladatunk a különböző egyensúlyi és transzport kódok összekapcsolásával megvalósított európai transzport szimulátorban (ETS) az elfutó elektron modellezés modul fejlesztése. A feladat a legegyszerűbb modell implementálásától indult, ami csak az elfutó elektronok keletkezésének lehetőségét jelzi, és a következő években egyre kifinomultabb numerikus modellek megvalósítása felé vezet. Ezzel a bővítéssel jelentősen kibővül az ETS alkalmazhatósága, egyben lehetőséget biztosítva az elfutó elektron dinamika önkonzisztens modellezésére [1].