A műanyagipar alapanyagait jelentő olefinek ill. a vinilklorid előállításakor magas hőmérsékletű bontást, pirolízist használnak. Az alkalmazott kemencék csöveinek szerkezeti anyagát képező erősen ötvözött acélok a többéves használat során meggyengülhetnek és eltörhetnek. Hozzájárul ehhez a csövekben áramló szerves anyagok jelenléte, a belőlük keletkező koksz. A bekövetkező szerkezeti változások a cső anyagának mágneses tulajdonságait is módosítják. Az új cső anyaga gyakorlatilag nem mágnesezhető, az elhasználódás előrehaladtával a mágnesezhetőség növekszik.

Egy a Tanszéken épített, erőmérésen alapuló műszerrel, roncsolásmentes módszerként mérjük a mágneses vonzóerőt. Az adatok elemzésével összefüggések állapíthatók meg az elhasználódás mértéke és a mérhető mágneses tulajdonságok között a csövek várható élettartamának becslése céljából.

A módszer a gyakorlatban bevált, az első generációs műszerrel jó eredményeket értünk el. A munka egyik célja az időközben megépített második generációs műszer továbbfejlesztése, működési paramétereinek optimalizálása.

Mivel a mágneses tulajdonságokban a szerkezeti anyagot ért mechanikai terhelések is nyomot hagynak a módszert kipróbáltuk vasúti váltók diagnosztikájában Segítségével jó eséllyel felderíthetők és vizsgálhatók lesznek az anyag mikroszkópikus szerkezetében bekövetkezett változások mielőtt makroszkópikus méretű repedések és üregek jelennének meg.

A munka második célja a módszer tesztelése a vasúti pálya szerkezeti anyagán, mely eltér a váltókban alkalmazottól. Sikeres teszt esetén a műszer alkalmassá tétele a vasúti pályán végzett vizsgálatokra.

Lehetőséget biztosítunk a végbement szerkezeti változások követésére XPS, AES, SIMS és EDAX technikákkal, ami lehetővé teszi a hibák keletkezési mechanizmusának feltárását.