A légzsák vezérlő algoritmus kalibrációjához többnyire nem a vezérlő saját, belső jeleit, hanem független, a vezérlő közelében rögzített, nagy felbontású, kalibrált szenzorok jeleit használják fel. Ezekben a külsőleg rögzített jelekben azonban nem jelenik meg a vezérlő átviteli függvényének hatása (pl. cross-coupling, rattling). Ezen hatások nagyban befolyásolhatják az algoritmus döntését, ami akár nyitás és nem nyitás között is változhat. A minél pontosabb és robusztusabb beállítás elérése végett, fontos hogy a lehető legpontosabban közelítsük és használjuk fel az ismert vezérlő átviteli függvényeket.

A szakdolgozat célja megvizsgálni milyen módszerekkel lehet a gyakorlatban a referencia jeleket a mért vagy szimulált átviteli függvényekkel módosítani, illetve felmérni, hogy az ebből kapott eredmények hogyan segítik, befolyásolják a töréstesztek számítógépes szimulációját. A cél, hogy minél pontosabb szimulációkat tudjunk végezni a rendszer megbontása nélkül, ezzel növelve a kalibrációk megbízhatóságát és csökkentve a kalibrációhoz szükséges anyagi befektetéseket (törésteszt).