Horváth Béla 1960-ban szerzett szerszámkészítő szakképesítést az Egyesült Izzóban. 1978 óta, azaz 45 éve dolgozik a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen finommechanikai műszerészként. 2003-as nyugdíjazása óta is aktívan, folyamatosan dolgozik. Fizikusok számtalan generációjának tudományos fokozatához járultak hozzá az általa készített műhelydarabok, ill. közel 30 éve készíti az OKTV kísérleti fordulójának eszközeit is dr. Vannay László tervei alapján. A BME Rektora által adományozott Pro Universitate díjat a 2003-as nyugdíjazása előtt kapta meg. 

Horváth Béla az egyetemi munkája mellett igen aktív fafaragó népi iparművészként. Elsősorban modern vonalú, sötétbarna színű, geometrikus ólomberakásos fülbevalói, karperecei, nyakékei és a hozzájuk tartozó ékszeres dobozok keltettek figyelmet, amelyek a hagyomány és újítás szerencsés ötvözéséről tanúskodnak. 1975-ben ismerték el népi iparművésznek, 1976-ban és 1983-ban az id. Kapoli Antal Országos Faragópályázaton I. díjat nyert, 1979-ben pedig id. Kapoli Antal emlékdíjjal tüntették ki. A nagyközönség számos kiállításon láthatta alkotásait. A Népművészet Mestere kitüntetést fafaragó tudásáért 1986-ban kapta meg.

A BME-EMBerek beszélgetéssorozat részeként a BME könyvtár, rendhagyó módon, kiállítás keretében mutatta be Horváth Béla munkásságát 2014-ben.