A teleterápiában alkalmazott lineáris gyorsítók fontos eleme a soklamellás kollimátor („multileaf collimator”, MLC), mivel ez teszi lehetővé a különböző mezőalakok kialakítását. Segítségével csökkenthető a védendő szervek dózisterhelése, és ez által a fellépő mellékhatások valószínűsége és súlyossága is. Az MLC felépítéséből adódóan az egyes, egymással szemben lévő lamellák fizikailag sosem záródnak össze teljesen, mivel speciálisan kialakított formájuk van. Ezért mindig van bizonyos fokú szivárgó sugárzás a lamellák között. A besugárzástervező rendszerekben a dozimetriai lamella távolság („dosimetric leaf gap”, DLG) és a transzmisszió az MLC kialakításának a jellemző paraméterei, amit méréssel lehet energiánként meghatározni.

A hallgató feladata:

1.  A DLG-re vonatkozó irodalmi adatok összegzése, elemzése.

2.  Különböző típusú MLC-k fizikai paramétereinek összegyűjtése és összehasonlítása

3.  Az MLC paramétereinek meghatározása ionizációs kamra használatával, több különböző energián, kiegyenlítő szűrővel és kiegyenlítő szűrő nélküli módban.

4.  Az MLC paramétereinek meghatározása elektronikus mezőellenőrző berendezés („electronic portal imaging device”, EPID) használatával, több különböző energián, kiegyenlítő szűrővel és kiegyenlítő szűrő nélküli módban.

5. A lineáris gyorsító dozimetriai modelljében a DLG finomhangolása gamma-analízissel végzett betegspecifikus minőségbiztosítási mérések segítségével.