Az elektronbesugárzás a leggyakrabban használt módszer a bőrfelszíni vagy felszín közeli tumorok ellátására, mivel dozimetria tulajdonságai lehetővé teszik a mélyebben elhelyezkedő szövetek védelmét. Az elektronnyalábok dózisterének számolására használt Monte Carlo-alapú algoritmusok már jóval pontosabb számolást tesznek lehetővé a hagyományos algoritmusokhoz képest.

Nem standard besugárzási paraméterek esetén csökken a számolási algoritmusok pontossága. A gyártók általában csak bizonyos geometriák esetén garantálják a számolás megfelelő pontosságát. A számolás pontossága befolyásolja a klasszikus, fősugárban kialakuló dózismaximumra, valamint a céltérfogatra történő dóziselőírás pontosságát is. Emiatt a pontdózis értékeken túl szükség van 2D-s eloszlások ismeretére is. Az eloszlások mérését többek között detektormátrix segítségével lehet megvalósítani. A hallgató feladata standard körülményektől eltérő esetek vizsgálata 2D dóziseloszlások elemzésének segítségével.

A hallgató feladatai a következők:

- 2D dóziseloszlások mérése detektor mátrix segítségével
- A mért eloszlások összevetése a tervezőrendszer által számolt értékekkel

- Nem merőleges beesésű nyalábok vizsgálata
- 100 cm-től eltérő bőrfelszín-forrás távolság alkalmazhatóságának vizsgálata

- Különböző output faktor meghatározási módszerek elemzése