Az összefonódás-elmélet alapvető kérdése, hogy egy adott két- vagy többrészű állapot sok példányából egy másik állapot sok példányát aszimptotikusan milyen rátával állíthatjuk elő tetszőleges lokális műveletet és részrendszerek között klasszikus kommunikációt megengedve. Ismert, hogy a kétrészű tiszta összefont állapotokból aszimptotikusan eltűnő hiba mellett kinyerhető Bell-állapotok mennyiségét az összefonódási entrópia adja meg. Ennek finomításaként Hayashi, Koashi, Matsumoto, Morikoshi és Winter meghatározta, hogy az optimális ráta alatt illetve felett milyen gyorsan tart a hiba nullához illetve egyhez. Megállapították, hogy a konvergencia exponenciális, és a hibaexponens a ráta függvényében Rényi összefonódási entrópiák segítségével adható meg. A szakdolgozat célja ennek az eredménynek a megértése, és a valószínűségszámítás néhány fogalmával történő összekapcsolása, ezek segítségével a bizonyítás egyszerűsítése.