A spintronika, amelyben az elektron töltése helyett, annak spinje hordozza a feldolgozandó információt, a szilárdtestfizika egyik intenzíven kutatott területe. A spintronika egyik gyorsan fejlődő ága a magnonika, amelyben az informácó feldolgozására, tárolására és továbbítására a mágneses rendszer elemi gerjesztéseit, a spinhullámokat, másképpen magnonokat használjuk fel.
Spinhullámok gerjesztésének hagyományos módja hullámvezető használata, amelynek a hatásfoka nanoméretekben nagyon kicsi. Egy másik lehetséges megoldás lehet felületi akusztikus hullámok alkalmazása, ahol kulcs szerep jut az elektron spin és a rács rezgések közötti magnon-fonon kölcsönhatásnak. A mágneses rendszerek mikroszkópikus leírására gyakran használjuk a Heisenberg modellt. Eben a modellben a magnon-fonon kölcsönhatás a a kicserélődési és anizotrópia paraméterek a rácspontok kis kitérésének hatására bekövetkező változásán keresztül érvényesül. A szakdolgozat során a Heisenberg modellben fellépő paraméterek hely szerinti deriváltjait kell meghatározni első elvekből a Korringa-Kohn-Rostoker módszer formalizmusának felhasználásával.