Soós Kitti Panna, Németh Gergő Olivér, és Sipos Sándor Henrik, a BME TTK hallgatói két és fél hónapot töltöttek az Indiana Állambeli University of Notre Dame-en szakmai gyakorlaton

Interjú a hallgatókkal, a kérdező Simon Ferenc (TTK).

Kérdés: Kérlek meséljetek arról, hogy hol voltatok a nyáron szakmai úton!

Kitti: Az Amerikai Egyesült Államokban, Indiana állambeli Notre Dame Egyetemen voltunk a nyáron egy BSc-s diákoknak szervezett program keretében. Az egyetem South Bend nevű város közelében található, de a városkát, ahol az egyetem van, szintén Notre Dame-nek hívják.

K: Mivel foglalkoztatok a fogadó egyetemen?

Kitti: Mindhárman a Fizika és Csillagászat Tanszék egyik kutatócsoportjában, a Stavropoulos Centerben végeztünk anyagtudományi kutatásokat különböző témákban. A Center igazgatója Prof. Forró László, aki aktívan támogatja a magyar tudományt és a BME díszdoktora is egyben. Én egy új kétdimenziós anyagcsaláddal, az MXenekkel foglalkoztam. A projektem során klorid sókkal dópoltam ezeket, hogy megvizsgáljam mágneses tulajdonságaik változását.

Sanyi: Az én projektem újgenerációs perovszkit alapú napelemekhez töltéshordozó transzport rétegek kialakítása volt, melyek reményeink szerint megtartják a perovszkit alapú technológiában már elért hatásfokokat, és egyidejűleg megakadályozzák a cellák sérülése esetén az ólom természeti környezetbe jutását.

Gergő: Én átmenetifém-dikalkogenidek p-típusú dópolásával foglalkoztam, mellyel potenciálisan szupravezetést lehet előidézni ezekben az anyagokban. Kétféle úton indultam el. Az egyik a kémiai dópolás, az így készített mintákat Raman-spektroszkópia segítségével karakterizáltam. A másik út az “ionic gating” volt. Itt a mintáimat kapufeszültség alkalmazásával hangolható módon dópoltam.

K: Ez a kutatás milyen tágabb problémakörbe illeszkedik?

Kitti: Az én kutatási témaköröm az egyre növekvő számítási teljesítmény, adat és energiatárolási igények kielégítésére irányuló problémakörbe illeszthető. A cél új anyagok létrehozása, valamint a tulajdonságai finomhangolása volt. A projekt során olyan anyagokat állítottam elő, melyek új technológiai alkalmazásokhoz vezethetnek a spintronika, az energiatárolás és az érzékelők területén.

Sanyi: A kutatásom az egyre növekvő energiaigény és a környezetvédelem közti egyensúly megtartására összpontosít, mely segítségével a feltörekvő perovszkit alapú napelem cellák kereskedelmi forgalomba hozása felé tehet egy lépést.

Gergő: Az én projektem új típusú félvezető anyagok felfedezését célozza meg, amelyek esetleg előnyösebbek lehetnek a szilícium alapú technológiával szemben.

K: Melyik évfolyamon tanultok éppen?

Kitti: Sanyival most ősszel fogjuk kezdeni a harmadik évünket a Fizika BSc-n.

Gergő: Én a Fizika BSc-t követően a VIK-en a Mérnökinformatikus szak MSc-t fogom most ősszel elkezdeni.

K: Milyennek találtátok általában a fogadó egyetemen a hangulatot, légkört, a munkatársakat, és a tudásszintet?

Kitti: Az egyetemen általánosan mindenki nagyon kedves és segítőkész volt. A program elején sok papírmunkát kellett elintéznünk, de gyorsan, gördülékenyen ment az ügyintézés, mivel sok segítséget és útmutatást kaptunk az itt dolgozóktól. A Stavropoulos Centerben nagyon barátságos légkör fogadott minket. A saját és többi kutatócsoportból is megismertünk embereket, akikkel rövidebb-hosszabb kellemes beszélgetésben volt részem. A témavezetőink magyar posztdoktorok voltak, Dr. Márkus Bence Gábor és Dr. Beke Dávid, mindketten a BME-n végeztek. Bármikor fordulhattunk hozzájuk tudományos kérdésekkel vagy akár az amerikai élettel kapcsolatban is.. Mind a kutatócsoportban, mind az egyetem többi részén mély tudományos tudással találkoztunk, és felszerelt laboratóriumokkal.

Sanyi: Az első pár napban adminisztrációs feladatokkal voltunk elhalmozva, de az ebben segítő dolgozók útmutatása mellett könnyen vettük ezt az akadályt, és hamar belevághattunk a kutatásba. Szakmai szempontból is minden segítséget és támogatást megkaptunk a témavezetőinktől, bármilyen kérdéssel bizalommal fordulhattunk hozzájuk. Egyszerre mutatták az utat és hagytak helyet saját ötleteinknek a kutatásunkban, önállóan is dolgoztunk, de velük együtt is sok időt töltöttünk a laboratóriumban. Mind a közvetlen munkakörnyezetünkben, mind azokban a laboratóriumokban, ahol egy-egy rövidebb mérést kellett elvégeznünk, tapasztalt, mindent az adott területről ismerő szakemberekkel volt szerencsénk együtt dolgozni.

Gergő: A program szervezői nagyon segítőkészek voltak, rendszeresen érdeklődtek felőlünk, gördülékeny volt velük a kommunikáció. A témavezetőinkkel is problémamentes volt az együtt dolgozás. Kezdetben kiválóan betanítottak minket a munkánkhoz szükséges technikákra, de amikor már önállóak voltunk, akkor is minden nap beszéltünk velük, segítséget és tanácsot nyújtottak. Minden héten egyszer egy közös meeting keretében átbeszéltük mindannyiunk témáját és a heti haladását. A munkakörnyezet is motiváló volt, egy felszerelt tiszta és rendezett laborban dolgozhattunk.

K: Az időbeosztásotok milyen volt?

Kitti: Az időbeosztásunk terén teljes szabadságot is bizalmat kaptunk. Az épülethez és laborhoz is volt hozzáférésünk, így bármikor beugorhattunk elindítani egy több óráig tartó mérést is.

Sanyi: Rugalmas időbeosztásunk volt, de általában reggel 9-től este 6-7-ig dolgoztunk, ebben benne van az ebédszünet is. Ezen kívül az első hetekben esténként sok időt töltöttem a téma szakirodalmának olvasásával, a vége felé pedig az összefoglaló előadással.

K: Mi volt az ami nagyon más az egyetemen mint Magyarországon?

Kitti: A legnagyobb különbség, hogy a kampusz egy külön városnak számít és teljesen önfenntartó saját rendőrséggel, tűzoltósággal, postával és erőművel. Arányaiban sokkal több külföldi diák, posztdoktor, professzor tanul/dolgozik az egyetemen, mint a BME-n. Tapasztalataim alapján a laborok is felszereltebbek az itthoni egyetemekhez képest. Sok zöld terület van a kampuszon, ahol rengeteg mókus szaladgál fel-alá, néha vadnyulakat és mosómedvéket is lehetett látni.

Sanyi: Nekem az volt nagyon pozitív meglepetés, hogy a kampusz hatalmas zöld területekkel rendelkezik, az egész parkosított és a tavak körüli esti séták hangulatához kevés dolog hasonlítható. 

Gergő: Volt néhány elsőre szokatlan sajátossága a kampusznak, például két hatalmas épület is volt, ami kizárólag közösségi térként funkcionált, éttermekkel, fodrászattal, ingyenes sportolási lehetőségekkel. Én rendszeresen jártam az ingyenes konditerembe. A hangszeren játszóknak hangszigetelt gyakorlótermeket és bárki által használható zongorákat is biztosított az egyetem. Katolikus egyetemhez méltóan, egy hatalmas bazilika és rendház is díszítette a kampuszt.

K: Ugyanez a kérdés vonatkozik a hétköznapi életre. Volt-e „kultúrsokkotok” valamitől?

Kitti: Szokták mondani, hogy Amerikában minden nagyobb, édesebb. Ez valóban így is volt. Számomra nagy kultúrsokkot okozott, amikor láttam, hogy a boltokban teljes sorok kész ételekkel vannak tele, amit csak be kell dobni a mikróba pár percre. Valamint pozitív csalódás volt, hogy itt az emberek általánosan kedvesebbek, lazábbak és nagyobb a bizalom, mint Magyarországon.

Gergő: Tornádóriadó. Indokolatlanul széles utak. 

Sanyi: Az emberek sokkal nyitottabbak, közvetlenebbek és segítőkészebbek, legyen szó egy bolti vagy motel dolgozóról vagy épp rendőrről. Az ételek terén ért talán a legnagyobb kultúrsokk, a legtöbb népszerű étteremben szinte nem lehet olyan menüt rendelni, hogy ne vigyük be az egy napra szükséges kalóriaadagot egyhelyben.

K: Azt tudjuk, hogy az időtök egy részében kollégiumban laktatok. Milyen volt a kinti kollégiumi élet, a többi diák, a felkínált programok?

Kitti: Én a Pasquerilla East Hall-ban kaptam szállást. Ez egy lánykollégium. Ezen kívül hasonló volt a BME-s Kármán kolihoz. Mivel nyáron kevés diák lakik a kampuszon, ezért nem kaptam szobatársat. Az épület légkondicionált, de az egész kollégiumra csak egy konyha jut. Ittlétem során nem csak helyi, hanem például spanyol diákokkal is találkoztam. A program, amiben részt vettünk szervezett egy pár eseményt, például ismerkedős ebédet, korcsolyázást, így volt lehetőség másokkal is megismerkedni.

Gergő: Én a Notre Dame-es kolit kevésbbé tartottam jónak mint a BME-s Kármán kolit. Ennek fő oka, hogy a szobákban nem volt hűtőszekrény és az egész kolira egyetlen konyha jutott, ezért nem tudtunk romlandó ételt a szobában tárolni és főzni.

Sanyi: Gergővel a Knott Hall-ban laktunk bő egy hónapig, ami pozitív tapasztalat volt, hogy a kollégiumból a laboratóriumig biciklivel percek alatt el tudtunk jutni, valamint a szobák mérete és kialakítása egy főre pont megfelelő volt. A többi diákkal egy fogadó ebéden az első héten, valamint a projektjeink lezáró bemutatása kereteiben találkoztunk csak, ezen kívül a munka mellett is kevés időnk volt eljutni ezekre a programokra, amikor pedig volt szabad időnk, más programokat választottunk. 

K: Milyen új tudást szereztetek szerintetek, akár közvetlent, akár átvihető tudást?

Kitti: Nagyon sok gyakorlatot szereztem a laborban. Többek között levegő érzékeny anyagok kezelésével, új műszerekkel, mérési módszerekkel ismerkedtem meg és sajátítottam el. Sok új tudást szereztem a szilárdtestfizika és a spektroszkópia területein is. Mivel többen dolgoztunk a laborban egyszerre, együttműködésre és kompromisszum képességre is tanított a szakmai gyakorlat.

Sanyi: Megismerkedtem a napelemek általános jellemzőivel és korlátaival, a fotovoltaikus rendszerek élvonalbeli kutatás-fejlesztésével, és az ehhez szükséges és ezen túlmutató anyagkarakterizációs módszerek jelentős részével. Ezen kívül megtapasztaltam a kutatócsoportban való munkát, valamint a tudományos és szakmai együttműködést a laboratóriumon belül és azon kívül is. 

Gergő: Sok gyakorlatias technikát ismertem meg, Glove-box, lánghegesztő használat. Néhány mikronos vezetékek forrasztása mikroszkóp alatt és egyéb kontaktálási módszerek. Mikrofabrikálás alapjai, úgymint fotolitográfia, exfoliátum készítés és transzferálás. De volt részem cső és villanyszerelésben is.

K: Milyen elvárásaitok, reményeitek voltak a tanulmányúttal kapcsolatosan, és mennyire váltódtak be ezek?

Kitti: Mivel korábban még nem vettem részt hasonló szakmai gyakorlaton, kezdetben nem voltak konkrét elképzeléseim arról, hogy pontosan mire számíthatok. Abban reménykedtem, hogy a munka során sok új ismeretre tehetek szert, és mélyebb betekintést nyerhetek a kutatási munkákba. Ezek az elvárások teljes mértékben teljesültek. Nemcsak szakmailag fejlődtem, hanem lehetőségem volt betekinteni egy másik kultúra életébe is. Örömmel állíthatom, hogy élményekkel, tudással és tapasztalatokkal gazdagon tértem haza.

Sanyi: A program előtt abban reménykedtem, hogy egy olyan témában tudok elmélyülni, amelyet érdekesnek és izgalmasnak találok, megismerkedek mind elméleti, mind a témához szükséges gyakorlati tudással. Ezeket az elvárásokat ez a program maximálisan túlteljesítette, felbecsülhetetlen értékű tudásra tettem szert ez idő alatt, és ehhez kapcsolódó témában fogom otthon is folytatni a kutatásom.

Gergő: A program előtt nem támasztottam elvárásokat, mert nem volt tapasztalatom anyagtudomány témájú kutatásokkal, de maximálisan elégedett voltam a témámmal és az egész programmal kapcsolatban is.

K: Remélhetőleg volt alkalmatok a szakmai munka mellett kirándulni, nézgelődni. Leírnátok, hogy hová sikerült eljutni?

Kitti: South Bend-ben megnéztük a Studebaker múzeumot, az állatkertet, a város központját. Voltunk strandolni a Michigan tónál, és Chicagóba is sikerült eljutnunk.

Sanyi: Chicagóban kétszer jártunk, elsőre a belvárost fedeztük fel, kipróbáltuk a kihagyhatatlan deep dish pizzát, majd a Chicago folyón egy hajótúrát követően a város legmagasabb épületének, a Willis Tower 103. emeletén lévő kilátóból csodáltuk meg a látképet. Második alkalommal a Science and Industry Museum egész napos programot nyújtott nekünk.

K: Mit üzennétek azoknak a BME-s hallgatóknak, akik szintén érdeklődnek hasonló szakmai utak iránt?

Kitti: Azt üzenném, hogy mindenképpen éljenek a lehetőséggel. Egy ilyen tanulmányút nemcsak szakmai fejlődést biztosít, hanem tapasztalatokkal is gazdagít. Emellett egy nemzetközi környezetben való munkavégzés során olyan készségeket és kapcsolatokat lehet szerezni, amelyek a későbbi karrier során is hasznosak lesznek. Ne féljenek kilépni a komfortzónájukból, mert az ilyen utak során szerzett élmények és tudás felbecsülhetetlen értékűek.

Fénykép hármunkról a laborban (b-j: Sipos Sándor Henrik, Németh Gergő Olivér, Soós Kitti Panna)

Kitti munkában az ún. kesztyűsfülkénél (glove-box)

Kitti a south bend-i Studebaker múzeumban.

Kitti, Gergő, és Sanyi a chicago-i Willis Tower 103. emeletén lévő Skydeck-en