Napjainkban az iparban alkalmazott determinisztikus reaktorfizikai számítási rendszerek többsége a diffúziós transzportközelítésen alapszik. A diffúziós kódok – lévén alacsonyrendű transzportközelítésre épülnek – szabályzókazetták, valamint zónahatárok környezetében kevésbé pontos eredményeket szolgáltatnak. A számítógépes erőforrások fokozatos növekedésével párhuzamosan az irreguláris anyagi konfigurációk pontosabb számítása iránti igény a nukleáris ipart egyre inkább érdekeltté teszi magasabb rendű transzportközelítések alkalmazására. A magasabb rendű transzportközelítések alkalmazásának egy prominens fejlesztési iránya az SP₃-egyenletek alkalmazása. Az SP₃-egyenletek a szögfüggő fluxus és a szórási magfüggvény gömbfüggvények szerinti kifejtésén alapulnak, mely kifejtést a nevezett módszer harmad rendig vesz figyelembe.

A hallgató feladata egy olyan számítási rendszer fejlesztése, mely alkalmas az egy- és kétdimenziós SP₃-egyenletek numerikus megoldására tetszőleges energiacsoport feltételezésével. A hallgatónak ehhez át kell tekintenie az SP_N-módszer alkalmazására vonatkozó szakirodalmat, el kell sajátítania egy a közelítésben alkalmazott magasabb rendű szórási mátrixok számítására képes reaktorfizikai kód működését, majd egy a hallgató által választott numerikus eljárás segítségével programot kell fejlesztenie az SP₃-egyenletek megoldására.

A hallgató feladata továbbá egyszerű fizikai problémáknak a fejlesztett programmal történő megoldása, és a kapott eredménynek az analitikus megoldással vagy más – már széles körben elterjedt (célszerűen a hatáskeresztmetszetek számítására alkalmazott) – reaktorfizikai kóddal számolt eredményekkel történő összehasonlítása.