Kérdés (Simon Ferenc, TTK): Kérlek mesélj arról, hogy hol voltál nyáron szakmai úton!

Válasz (Vajtai Lili): A nyáron az Amerikai Egyesült Államokban voltam, Indiana államban, a Notre Dame Egyetemen. Ez egy katolikus magánegyetem, amerikai léptékkel nem messze (2 óra autóval) Chicagotól.

K: Mivel foglalkoztál a fogadó egyetemen?

V: A Fizika és Asztronómia Tanszék egyik kutatócsoportjában, a Stavropoulos Centerben nyílt lehetőségem egy kutatási témába bekapcsolódni, ami alacsonydimenziós szupravezetők előállítását és vizsgálatát célozza. A csoportot Prof. Forró László vezeti, akinek évtizedek óta jó kutatási kapcsolata van a BME-vel, és a BME díszdoktora is. A munka keretein belül különböző mintaelőállítási módszereket ismerhettem meg és gyakorolhattam be, valamint az anyagtudományban alapvető vizsgálati eljárásokban is elmélyülhettem, különös hangsúllyal az elkészített anyagok magnetometriai vizsgálatára.

K: Melyik évfolyamon tanulsz éppen?

V: Most kezdtem a második évemet Kutató Fizikus MSc-n.

K: Milyennek találtad a fogadóhely légkörét, a munkatársakat, és a tudásszintet?

V: Az intézmény légköre a nyári időszakban elég nyugodt volt, a munkatársak és hallgatók, akikkel megismerkedhettem, nagyon nyitottak, barátságosak és befogadóak voltak. A kutatók, akikkel lehetőségem nyílt egy-egy mérés erejéig együttműködni, szintén nagyon segítőkészek voltak, és mindig partnerként kezeltek. A tudásszintet nehéz összehasonlítani a képzések különböző felépítése miatt, de a tapasztalataim szerint mindenki kiválóan értett a szakterültéhez, és egyéb kutatási témák iránt is érdeklődő volt.

K: Az időbeosztást milyennek találtad?

V: A mindennapi időbeosztásom elég rugalmas volt, nagyon nagy szabadságot kaptam a napjaim szervezésében. Természetesen mindig igyekeztem igazodni a munkatársaimhoz és a többi kutatóhoz, akikkel együtt dolgoztam, de így is úgy éreztem, hogy nagy szabadságot és bizalmat kaptam ezen a téren is a többiektől. Mivel a projektem előre is tudható módon jóval több időt igényelt, mint ami a rendelkezésemre állt, a nagyobb léptékű időbeosztást is kihívás volt megtervezni, ezen a területen úgy érzem, hogy van még mit tanulnom, de nagyon hasznos tapasztalatot szereztem ebből a szempontból is.

K: Volt bármi, ami Téged meglepett a külföldön folyó munka gyakorlatát tekintve? Mi az, ami nagyon más, mint Magyarországon?

V: Ami nagyon különböző volt a Magyarországon megszokotthoz képest, az a rutinszerű interdiszciplináris együttműködés, a legtöbb laboratóriumi eszköz könnyű elérhetősége, a külföldi munkatársak és hallgatók könnyebb integrációja, valamint a biztonsági protokollokhoz és tréningekhez való merevebb ragaszkodás voltak. Ezek nagyrészt nem feltétlenül teszik jobbá vagy rosszabbá a munkavégzést, leginkább csak a jelenlévő kulturális különbségeket tükrözik.

K: Azt tudjuk, hogy az USA-beli élet nagyon más, mint Európában, mi volt neked a hétköznapi élet során felmerült legnagyobb különbség, akár jó, akár rossz élmény?

V: Tagadhatatlan, hogy az ottani életstílus és gondolkodásmód eléggé eltér a számomra megszokottól, és ezzel kapcsolatban persze sokszor éltem át kultúrsokkot. Egy nagyon pozitív élmény volt az, hogy az emberek mennyire lelkesek és érdeklődőek minden elképzelhető dologgal kapcsolatban, például a főépület felújításáról szóló előadást is mindenki érdeklődően hallgatta, és még kérdéseik is voltak a témával kapcsolatban. Ehhez képest kevésbé volt megszokható számomra például az, hogy mennyire nagyban hagyatkoznak az autókra az életvitelük szervezésében, és hogy mondjuk az, hogy fél órát sétálok a legközelebbi boltig, számukra furcsának számít. Összességében főleg pozitív benyomásaim voltak a helyi életstílussal kapcsolatban, és persze az én döntésem volt, hogy mit veszek belőle át, és mit tartok meg az eredeti szokásaim közül.

K: Az egyetemen megszerzett tudásod szerinted hasznodra vált a nyári gyakorlat során?

V: Igen, bár az anyagcsalád, amivel dolgoztam, nem tartozik szorosan az egyetemi törzsanyaghoz, de számos laboratóriumi berendezés ismerős volt a korábbi laboratóriumi kurzusaimról és szupravezetéssel, valamint különböző spektroszkópiai eljárásokkal is foglalkoztam korábban. Emellett a képzésem angol oktatási nyelve és a BME egyéb angol nyelvű tárgyai is segítették az idegen nyelvű munkakörnyezetbe való beilleszkedésemet.

K: A tanulmányút beváltotta a hozzá fűzött reményeidet, elvárásaidat?

V: Teljes mértékben. Felbecsülhetetlen szakmai tapasztalatot szerezhettem, megismerhettem egy új kulturális és munkakörnyezetet, fejleszthettem az angoltudásomat és rengeteg barátot szerezhettem.

K: Mit üzennél azoknak a BME TTK-s hallgatóknak, akik szintén érdeklődnek hasonló szakmai utak iránt?

V: Csak bátorítani tudok mindenkit, aki ilyesmit fontolgat. Szerintem mindenkinek előnyére válhat az, ha egy új környezetben is kipróbálhatja magát, más kutatási témákkal is foglalkozik és új embereket ismer meg. Erre nyújtanak remek lehetőséget a hasonló szakmai utak anélkül, hogy a résztvevőnek hosszabb időre el kellene köteleződni egy másik intézmény mellett.

A laborban, a magnetometriai mérések során használt eszközzel (VSM)

A minták dópolásához használt elrendezés, egy vákuumrendszerre szonikálókádban, folyékony nitrogénnek hűtött alkoholfürdőben csatlakoztattuk a lombikvégű kvarccsőben lévő anyagot, ahol így lejátszódhatott az átalakulás

A dópolás után létrejött minta a vákuumrendszerre csatlakoztatott, lombikvégű kvarccsőben

A chicagói Természettudományi Múzeumban, egy Tesla gömbbel